0 komment
Sziasztok!
Scarlett Anderson sikeres írónő.
Könyvei a sikerlisták élén állnak, életének eseményeit rajongók hada figyeli árgus szemekkel. Művei megfilmesítésre várnak, és az egyik legnagyobb csatorna tévésztárja ostromolja szerelmével.
Scarlett Anderson rettegő nő.
Éjszakánként rémálmok kínozzák, sokszor mintha kihagyna az emlékezete, és körülötte egyre csak szaporodnak a gyanús, megmagyarázhatatlan dolgok. Mélyen eltemette magában az időt, mikor Ted, szadista férje rabságban tartotta, s rajta élte ki perverz vágyait. Egy ördögi pszichopata, akitől csak gyilkosság árán sikerült megszabadulnia.. New York környékén a titokzatos Marionett Mester szedi áldozatait. Fiatal nőket, akiket megkínoz, megöl, majd perverz módon a nyilvánosság elé vet. A rendőrség tehetetlen, a szálak azonban mintha egyre inkább Scarlett Anderson irányába vezetnének.
Kate Bennett debütáló thrillere folyamatosan izgalomban tartja az olvasóját, miközben az első betűjétől az utolsóig fokozza a feszültséget.
A történetről: A könyv a családon belüli erőszak témája köré épül egy kis krimi-romantikus szállal egybefűzve. Próbálja az olvasót elkergetni a tévhitektől és a maga valójában bemutatni egy bántalmazó kapcsolat minden szegmensét. Elmagyarázza nekünk milyen nehéz ki- majd továbblépni egy ilyen helyzetből. Milyen jelentéktelennek és magányosnak érzi magát az az ember, aki ebben él. Láthatjuk miként hiteti el a bántalmazófél, hogy nélküle nem tud élni, ezáltal a kapcsolat függőjévé téve a bántalmazottat. Az írónő remekül lavírozta át magát a téma buktatóin, életszerűen hozta magával mindazt, amit mások által valóban megtapasztalt. Sajnos számomra ez az egyetlen értékelhető oldala a könyvnek.
Mikor az ember első ízben olvassa ezt, hiszen már az elején belecsöppenünk, mindjárt izgatottá válik és megacélozza a kis lelkét, hogy el tudja viselni a további szörnyűségeket. Nos, ez teljesen felesleges. Miután Kate elengedte ezt a szálat, noha csak részben, a cselekmény enyhén szólva is katasztrofális lesz. A szereplőket is éppen csak a felszín felett tudta tartani. Erre jó példa hős szerelmesünk, Daniel. A tipikus szappanoperás férfi, akiben annyi realisztikus érték szorult, mint egy egy szárnyas vaddisznón ügető unikornisba. Megtudjuk, hogy az ő múltja is sötét titkokat rejt, de az írónőben már nem volt hajlandóság ezt jobban kifejteni, inkább rózsaszín masszába dobálta a karaktereit. Ez az ember annyira unalmas volt, amennyire csak lehetett. Ráadásul úgy akart az erős, védelmező szerepében tetszelegni, hogy közben akkora, de akkora papucs volt, amilyet a világ még nem hordott a hátán.
Rögtön azután, hogy kikerültünk a kínosan bukdácsoló romantikus szálból, betoppanunk a krimi részlegre.Először azt hittem ez majd sokat lendít a könyv megítélésén. Félig-meddig beváltotta a hozzáfűző reményeimet, ugyanis az elgondolás remek volt, amit elrontott a kivitelezés. Nem másért mondom ezt, mint a Marionett Mester kidolgozatlanságáért. Kegyetlen, rejtélyes és soha nem hibázik. A rendőrök meg persze bottal üthetik a nyomát. Aztán persze vét egy orbitális hibát, amin mégis elindulhatnak a nyomozók. Nekem ez annyira idegennek hatott a karaktertől, hogy teljesen ledöbbentem. Igaz nem sok időt kaptunk a megismerésére, de az elején teljesen más képet festett. A másik csalódásom ezen a vonalon a nyomozók voltak. Főleg a végén, amikor már mindenki rokona volt mindenkinek. Nem tudom ezzel mi célja volt az írónőnek, de szerintem teljesen feleslegesen tette amit tett.
Tehát az írónő próbált két síkon egyszerre mozogni inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Sok véleményt olvastam a könyvről. Van, aki a romantikus részt tartotta kevésnek és akadtak olyanok, akik a krimi felén rugóztak. Szerény véleményem az, hogy mindkettőt mellékes vonalként kellett volna kezelni, ezáltal több teret biztosítva az időszerű problémának - nem mellesleg a könyv tényleges erősségének - a családon belüli erőszaknak. Hiszen ez tényleg olyan probléma, amivel foglalkozni kellene. Nagyon sajnálom, hogy ez nem teljesült mindenesetre tovább szeretném kísérni Kate útját és remélem, hogy ennél már csak jobb kötetek akadnak a kezembe tőle.
A történetről: A könyv a családon belüli erőszak témája köré épül egy kis krimi-romantikus szállal egybefűzve. Próbálja az olvasót elkergetni a tévhitektől és a maga valójában bemutatni egy bántalmazó kapcsolat minden szegmensét. Elmagyarázza nekünk milyen nehéz ki- majd továbblépni egy ilyen helyzetből. Milyen jelentéktelennek és magányosnak érzi magát az az ember, aki ebben él. Láthatjuk miként hiteti el a bántalmazófél, hogy nélküle nem tud élni, ezáltal a kapcsolat függőjévé téve a bántalmazottat. Az írónő remekül lavírozta át magát a téma buktatóin, életszerűen hozta magával mindazt, amit mások által valóban megtapasztalt. Sajnos számomra ez az egyetlen értékelhető oldala a könyvnek.
Mikor az ember első ízben olvassa ezt, hiszen már az elején belecsöppenünk, mindjárt izgatottá válik és megacélozza a kis lelkét, hogy el tudja viselni a további szörnyűségeket. Nos, ez teljesen felesleges. Miután Kate elengedte ezt a szálat, noha csak részben, a cselekmény enyhén szólva is katasztrofális lesz. A szereplőket is éppen csak a felszín felett tudta tartani. Erre jó példa hős szerelmesünk, Daniel. A tipikus szappanoperás férfi, akiben annyi realisztikus érték szorult, mint egy egy szárnyas vaddisznón ügető unikornisba. Megtudjuk, hogy az ő múltja is sötét titkokat rejt, de az írónőben már nem volt hajlandóság ezt jobban kifejteni, inkább rózsaszín masszába dobálta a karaktereit. Ez az ember annyira unalmas volt, amennyire csak lehetett. Ráadásul úgy akart az erős, védelmező szerepében tetszelegni, hogy közben akkora, de akkora papucs volt, amilyet a világ még nem hordott a hátán.
Rögtön azután, hogy kikerültünk a kínosan bukdácsoló romantikus szálból, betoppanunk a krimi részlegre.Először azt hittem ez majd sokat lendít a könyv megítélésén. Félig-meddig beváltotta a hozzáfűző reményeimet, ugyanis az elgondolás remek volt, amit elrontott a kivitelezés. Nem másért mondom ezt, mint a Marionett Mester kidolgozatlanságáért. Kegyetlen, rejtélyes és soha nem hibázik. A rendőrök meg persze bottal üthetik a nyomát. Aztán persze vét egy orbitális hibát, amin mégis elindulhatnak a nyomozók. Nekem ez annyira idegennek hatott a karaktertől, hogy teljesen ledöbbentem. Igaz nem sok időt kaptunk a megismerésére, de az elején teljesen más képet festett. A másik csalódásom ezen a vonalon a nyomozók voltak. Főleg a végén, amikor már mindenki rokona volt mindenkinek. Nem tudom ezzel mi célja volt az írónőnek, de szerintem teljesen feleslegesen tette amit tett.
Tehát az írónő próbált két síkon egyszerre mozogni inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Sok véleményt olvastam a könyvről. Van, aki a romantikus részt tartotta kevésnek és akadtak olyanok, akik a krimi felén rugóztak. Szerény véleményem az, hogy mindkettőt mellékes vonalként kellett volna kezelni, ezáltal több teret biztosítva az időszerű problémának - nem mellesleg a könyv tényleges erősségének - a családon belüli erőszaknak. Hiszen ez tényleg olyan probléma, amivel foglalkozni kellene. Nagyon sajnálom, hogy ez nem teljesült mindenesetre tovább szeretném kísérni Kate útját és remélem, hogy ennél már csak jobb kötetek akadnak a kezembe tőle.


◦ 22 éve folytatom ámokfutásomat